Csomafalva térben
Csomafalva időben
A település fekvése
Gyergyócsomafalva Erdély keleti, Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el, az északi szélesség 46o 30’ és a keleti hosszúság 25o 30’ 26”-es földrajzi koordináták metszéspontjainál. Tengerszint feletti magassága: 745-775 m. A falu a Gyergyói medence DNy részén, a Görgényi havasokat és Hargita hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.
Szomszédos települések
Gyergyószentmiklós (ÉK), Gyergyókilyénfalva (K), Gyergyóújfalu (K és D), Székelyvarság (DNy), Borzont (É) és Gyergyóalfalu (É és Ny).
Terület
A község összterülete: 9683 hektár, amiből 5512 hektár mezőgazdasági (1419 hektár szántó, 1117 hektár legelő, 2976 hektár kaszáló), 3829 hektár erdő, 35 hektár vizek, 149 hektár utak, 147 hektár belterület, 11 hektár terméketlen terület.
Megközelítés
Nyugat felől, Parajd irányából, a 13B jelzésű országúton, átkelve a Bucsin-tetőn, Gyergyóalfalu központjában jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton, és 3 km után Csomafalva központjába érkezünk. Észak felől, Maroshévíz irányából, a 12-es országúton, a Maros völgyén haladva, Gyergyószárhegynél jobbra, vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton. Alfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni.
Dél felől, vagyis Csíkszereda irányából a 12-es országúton, az Olt völgyén haladva, Tekerőpataknál balra, vagyis déli irányba kell indulni. Kilyénfalva és Újfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni. Gyergyószentmiklósról, Alfalu (9 km) és Tekerőpatak (12 km) irányából közelíthető meg Csomafalva.
Felszín
Csomafalva területén kétféle felszín van jelen:
-
hegyoldalak és völgyek (Görgényi havasok)
-
hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők (Gyergyói-medence, hegyalja)
Csomafalva területén húzódik a Görgényi havasok déli szakasza, mely hegygerinc a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig 1000 m magas. A hegytömb felszínén változatos kráterek, szélein pedig lávafennsíkok figyelhetők meg. A Délhegy kúpja 1695 m magasságával és két tekintélyes kráterével (Délhegy-kráter / átmérő: 2 km és Fűrészen-pataka kráter / átmérő: 2,5 km; mélység: 250-300 m) a legimpozánsabb hegytömb, és a község szimbóluma. Az 1576 m magas Nagy-Somlyó-kúp (Solymos), tetejében a Hegyeskővel, és két kisebb járulékos kúppal: Kis-Somlyó (1531 m) és Somlyó mezeje (1552 m), krátere eléri a 4 km-es átmérőt és a 300-400 m mélységet. A Délhegy kúpját a Somlyó-kúptól egy 1401 m magas nyereg választja el. Az idő és a külső hatások annyira „meg dolgozták” a Délhegyet, hogy nagydarab sziklatömb – a Várkő kivételével – alig maradt fenn. A Délhegy északi lábánál megjelennek a hordalékkúpok és hegyaljai periglaciális alakzatok egyenes lejtői. A község területének 40 %-át képező keleti Nagymező magán viseli a tektonikus, vulkáni torlasz minden jellemzőjét. A folyóvízi üledékek alatt, jórészt a Maros vonalában törésvonal húzódik, a keleti hegyvonulatot (Gyergyói havasok) alkotó kristályos kőzetekből álló alapzat, és a nyugati hegytömb (Görgényi havasok) neogén eruptív kőzeteiből felépülő vulkanikus tömeg között. Maros és mellékágai érterületének magassága 1-3 m, szélessége 800-1200 m. Ez nemrég mocsaras-lápos terület volt.
Természti kincsek
A Görgényi havasok felépítésében megtalálhatók a piroxén-, valamint a zöldes- és barna amfibol andezitek. A vulkanikus utóműködés nyílvánvaló példái, a Csomafalván található számos borvízforrás. A legfőbb természeti kincs, a fenyő-erdő. Ez mellett megemlítjük, hogy az andezitnek jelentős az aranytartalma (Aranyász), ugyanakkor vasérctartalék is létezik (1642-ben említett vashámor). Nem jelentéktelen Csomafalva épület- és törmelékkő forrása sem.
Éghajlat
A vizsgált terület beilleszkedik a mérsékelt kontinentális keretbe. Az ország leghidegebb övezete a Gyergyói-medence, pontosabban az Alfalu és Csomafalva közötti szűk határövezet, amely a Bucsin-tető és a Pongrác-tető közötti léghuzat egyenes vonalába esik, ezért is oly gyakoriak itt a hófúvások. Évi átlagos hőmérséklet: 4,8o C. Fagypont alatti napok száma évente: 120. Hőmérsékleti maximumok: +32o C (1979 aug. 12.), -38o C (1963. jan. 18.). Gyakori a ködképződés. A lehullott csapadék (eső, hó) évi átlaga: medencei részben 580 mm, hegyvidéken 800 mm. A hóréteg vastagsága átlagosan 14-15 cm, de a hegyekben eléri a 40-50 cm-t is. Csomafalva légterében leggyakoribbak a nyugati és északnyugati szelek. Ritkák a nagyobb erejű szelek, de elvétve akadnak mérsékelt égövi ciklonok és forgószelek is. Gyakoriak a nyári zivatarok, széllel és néha jégesővel. A szárazság ritka jelenség (pl. 1946-1947).
Vízhálózat
A település legfontosabb folyóvize, a Maros. A Fekete Rez hegységből (Nagyhagymás) ered. Vízrajzi szempontból Csomafalva a Felső-Maros völgyéhez tartozik. A község területének Délhegy felőli nagyobb részét átszelik a Fekete-Erdőből (1538 m) eredő patakok tucatjai, amelyek végülis három nagyobb vízfolyásba egyesülnek: Mihály patak, Szeder patak, Nagy-Somlyó. A mellékágak hossza 3-20 km között váltakozik. Északkeleten egyetlen vízfolyás van: a Sáros-patak, az Inceloka, Enke és Völgy csak időszakos folyásúak. A Maros többévi átlagos hőmérséklete: 7oC. A vizeket decembertől márciusig jég borítja. A ’80-as évek derekán hozzákezdtek a felső-Maros medrének szabályozásához. Ezzel, sajnos, hihetetlen károkat okoztak a gyönyörűen kígyózó Maros völgyben, és meghatványozták az árvízveszélyt.
Őseink a Marost gyakran használták tutajozásra, a fa leszállítására, egészen Szegedig vagy éppenséggel Belgrádig is.
Az „Árokhídjánál” 1980-ban szivattyúállomást építettek, ipari víz szolgáltatása céljával. 1986-ban elkezdődött a Somlyó vízének ivóvízrendszerű hasznosítása. A község területén 86 borvízforrás és kút volt valaha. Ezek egy része ma is működik. Híresek voltak a Töltési-, a Honcsok utcai (Csonka Kati „küpüje”), és a Maroshíd alatti források. Valaha két borvízfürdő is működött. Az Inczelokában létező mofetták gyógykezelésben való hasznosítása komplex kutatást igényel. A csatornahálózat ásásakor, sajnos, a kutak egy része „elromlott”, beszennyeződött.
Talaj
Csomafalva területén változatos talajrétegek alakultak ki az idők folyamán. A Maros és patakok árterületein ártéri- és öntés-talajok-, a hordalékkúpokon agyagbemosódásos barna-, lúgos- és iszapos talajok-, a hegyek lejtőin fekete, de nem humuszos és kevésbé lúgos barna talajok-, a magas hegyvidéken erdő alatti talajok vannak. A talajok többsége közepes vagy gyenge termőképességű.
Növényvilág
Csomafalva területe a tobozos erdők övezetéhez tartozik. Az erdők nagy része lucfenyőből (Picea excelsa) áll. Megtalálható továbbá a vörösfenyő (Larix aeuropea) és a fehérfenyő (Abies alba). A község délnyugati részén van egy kis vegyes erdőfolt is, amelynek fő alkotója a bükk (Fagus silvatica) és a lucfenyő. Az erdei tisztásokon nő az erdei madársóska, a harangvirág, a hölgypáfrány. Előfordul még: a pirosbodza, fekete lonc, veres ribiszke, szagos müge, kutyatej, erdei- és veres csenkesz. Havasalji növényfajták: szőrfű, firuca. Törpe fűzek és cserjék: kecskefűz vagy rakottya, fekete- és vörös áfonya. A kiírtott lucfenyőerdők helyén megjelenik a rakottyás, borsika és a málnavész.
A kaszálókon gyakori a hölgymál több fajtája is, közöttük az Akadán dombján felfedezett ritka délhegyi hölgymál (Hieraciumn delhegyense). Mocsarak növényei: káka, sás, nád. Termesztett növények: burgonya (pityóka), rozs (gabona), búza, zab, sörárpa, lóhere, takarmányrépa, zöldségek. Vészfő, Erdőszád, Polgároké, Köves-ér, Nagynyáras és Nagyeger dűlők növényei: nyírfa, szilfa, juharfa, kőrisfa, és mogyorófa. A gazdag gombavilág képviselői: erdei csiperke, ízletes vargánya (hirip), fenyőalja, rókagomba, őzlábgomba...
Csomafalva időben
Szájhagyomány
A csomafalvi Várhegyen ősi vár lehetett, rabonbánok sasfészke, mint a székelyek fennmaradá-sának százados bizonyítékai. A település Hunyadi János korában (XV. század közepe) keletkezhetett. Az első tanya a Farkasdombon volt, melynek tulajdonosa Inger János, majd a három-széki Kiskőrösről származó Csoma Ferenc. A település róla kapta a nevét. Orbán Balázs a „Samu” névből eredez-teti a falu nevét, de Rokaly József ezt megcáfolja „Gyergyócsomafalva monográfiája” című kötetében.
Kezdetek
A Gyergyói-medence te-lepülései a XIII. század elején létrejöttek. Az 1332-es pápai tizedjegyzék már említi Alfalut, Szentmiklóst, Szárhegyet, és Új-falut (akkori nevén Katorzsa). Az 1567-es pápai regestrum először em-líti a települést, Chyomaffalwa néven. Ekkor 15 portával és kb. 200-300 lakossal rendelkezett. Egyházilag Alfalu filiája volt A falu legrégebben kialakult részei: Far-kasdomb, Inczeloka, Főút központi része és a későbbi Csata-kert, Dávid-domb, Hu-szár utca, a templom környéke (Alszeg, Déllő, Szoros és Szentmiklósi utcák / Kor-pos szege). 1567-ben az alfalvi származású István pap vezetésével kezdődött a Csíksomlyói búcsú, illetve ekkor említik először Ditrót, Remetét és Tekerőpatakot. 1609-től jelenik meg a Gyergyócsomafalva elnevezés (1610-ben 36 kapu van).
Az Erdélyi fejeledemség kora (1567-1691)
A falu területét erdőírtással és mocsarak lecsapolásával növelték. Fokozatosan alakult ki a „nyílföldek” rendszere. 1596 elején zajlott a „véres farsang”, melynek során Apafi Miklós seregei lemészárolták Újfalu, Csomafalva, és Alfalu lakosságának jó részét, a házak-ba menekülőkre pedig rágyújtották a szalmafedelet. A csomafalvi Vashámorban 1642-ig „vasat futtak”., tehát vasmosató hely volt (Hámori oldal v. Haba István hámora). 1643-ban Csomafalván nemes, lófő, puskás gyalog személyek élnek, tehát kizárólag székelyek! 1647-ben 78 családot tartanak számon. 1655-ben II. Rákóczi György a ha-vasalföldi hadjárat után 8 csomafalvi hadfit tűntet ki lófőségi címmel. II. Rákóczi György 1657-es vesztes lengyelországi hadjárata után, a tatárok sok erdélyi foglyot ejtenek. A csomafalvi Imreh György Kréta szigetén raboskodott. A többszöri pestisjárvány és éhezés mellett, 1658-1662 között a török-tatár dúlások ritkították Erdély, Székelyföld és Gyergyó népét (1658 – Tatárdomb, a gyergyói székelyek győzelme). A Bécs ellen indított ostromban, a Porta oldalán (1683-1686), Both Mihály lovas századában 38 csomafalvi harcolt, akik közül 5 a harctereken halt meg. Legrégebbi családnevek Csomafalván: Csoma, Dávid, Farkas, Incze,Nagy, Borsos, Tőke, Albert, Benedek, Lázár, Köllő, Dorgó, Simó, Domokos, Ráduly, Huszár, Elekes, Ambrus, Alszegi, Madarász (1604-ig).A falusbírót és a 6 esküdtet a falugyű-lés választotta egy-egy évre. A falu törvénytevő fóruma a faluszéke volt.
A Habsburg uralom kora (1691-1848)
A császári adóterhek miatt egész Székelyföld és Csomafalva csatlakozott a kuruc szabadságmozgalomhoz. Az 1704-es katonai lustrák szerint a Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban, a solti táborban 28 csomafalvi katona neve jelenik meg. Idehaza, a Gyergyói falvakban is pusztítottak a labanc hordák, ehhez társult még egy moldvai tolvaj szabadcsapatának fosztogatása Al-falu és Vasláb között (tehát Csomafalván is). A császáriak kegyetlenkedéseinek em-lékét őrzik egyes helynevek: a mai Határ-kapunál az Akasztófahely, és a „Kén úttya” (Kín útja). 1708-ban pestisjárvány pusztított Gyergyóban. A Rákóczi-féle szabadságharcot követő-en Gyergyó falvaiba is berendezkedett a császári hatalom (1712-1740). 1728-ban épül fel Csomafalva első tem-ploma (addig egy kis fatornyú kápolna létezett) és 1730-ban egyházilag önállósul Gyergyóalfalutól. Az önálló Csomafalva első plébánosa: P. Tóbi Mihály (1730-32). 1711-1762 között a székelyek katonai szolgálatot nem teljesítettek. 1762-től el-kezdődött a székely falvak fiatal és élete-rős férfiainak erőszakos besorozása. 1763. december 1-én Csomafalván verbuváltak. 1763. december 18-án, a gyergyószent-miklósi örmény templomban és udvarában sor került a 4 gyalogos és 1 lovas század felállítására és a zászlószentelésre. A székelység ellenállása végülis az 1764. január 7-i Madéfalvi mészárlásba (SICULICIDIUM) torkollt. 1793-1815 között a francia háborúk so-rán, német földön több csomafalvi katona is elesett (a csíki gyalogezred tagjai). A korábban kialakult Szászfalu 1773-tól, fokozatosan egybenő Csomafalvával, később alakul ki a Somlyóvölgyi rész, a Kosza is. 1848-1849: A csomafalviak, akárcsak az egész székelység egyemberként állt ki a magyar forradalom mellett, hiszen ekkor már 84 esztendeje sínylődött a kényszer katonai szolgálat és a gyarmati elnyomás alatt. A szabadságharcban végülis Csomafalváról 216 tiszt és honvéd vett részt, akiknek a neve a Hősök Emlékművén díszeleg 1993 óta. 1878-ban, Egyed Pál plébános ideje alatt fejezték be az új, jelenleg is álló plébániatemplom építését.
XX. Század
Az első világháborúban 174, a másodikban pedig 88 hősi halottja volt a községnek, de a fogságba esettek és az eltűntek száma ennél jóval nagyobb. 1920-ban, a trianoni békével Csomafalva is román fennhatóság alá került. A két világháború között hősies küzdelem folyt az anyanyelvű oktatás megvédéséért (Török Ferencz plébános, 1929 – Szilágyi iskola építése, 1933 – Templomgömb-diverzió a román hatalomtól). Az 1946 után berendezkedő kommunista rezsim nagyon megkeserítette a község életét (kuláküldözések, erőszakos kollektivizálás, kényszer munka-szolgálat, beszolgáltatások, stb.) Az 1989-es rendszerváltás egyfajta megújulást, de ugyanakkor társadalmi feszültségeket is hozott Csomafalvára.
